Új bútorcsalád cseperedik- Marokkó

A "Marokkó"-t maga a játék inspirálta. Csak semmi fakszni, mozgó asztallap, remegő kéz. Megcsavarjuk két kezünkkkel a pálcikákat,  majd elengedjük őket, hogy széthulljanak a felületen. Aztán újbeggyel, körömmel, vagy egy másik pálcikával úgy emeljük le egymásról, hogy ne mozdítsák el egymást. Ha mégis, -váltunk!
Az első Marokkó egy mosdópult formájában keletkezett a múlt héten. 6 közül Ő volt a befutó, nekem is, a megrendelőnek is.
A váz mozaikozását is elvállaltam, azaz komplett kivitelezést.

Egy új munkánál, amit addig még nem csináltam egy olyannál aminél közvetlenül bekapcsolódom a gyártásba is, sok a buktató, izgalom, utánajárás, de az ember tele van adrenalinnal, várakozással, zakatol a fejben a feladat. Aztán jön a kivitelezés, a buktatók, a dolgok nem úgy hajlanak, az élek nem úgy élesednek. Áttervezés, hozzáadás-kivonás, gyűrjük egymást az anyaggal.

A pult intenzív egy hetében lakatosommal egyeztettem a nyers váz felett, beiktattunk apróbb módosításokat a tervrajzhoz képest, aztán festödébe került ahol 2 réteg ráégetett felületkezeléssel látták el. Amikor elhozatm, ezen, egy kézitáskán és a biztonsági gyermekülésen kívül már csak egy kis doboz Soriflex folyékony vízszigetelő fért be az autóba. Újabb nap kellett a betonyp laphoz.( ez lett a hordozó felület) Számtalan sikertelen telefonhívás után, hogy a közelemben szerezzem be, maradt a Zatik faáruház, mert ott legalább több méretet tartanak készleten.

Otthon a méretrevágás, alakítás után kapott egy réteg folyékony vízszigetelőt amivel száradt még egy éjszakát, aztán belecsavaroztam a vázba.
A csempék egy részét vízvágóhoz vittem ahol vékony 4mm pálcikákat vágattam belőlük.
Azt terveztem, hogy a váz oldalához hasonlóan ezek a vékonyra vágott csempe szálak futnak majd a nagyobb táblák között, amiket majd csempevágóval és kézi csiszolóval formázok meg. Azonban a csempevágó minden próbadarabon kicsorbította a mázat, a darabok egyenkénti kézi csiszolásához meg kellett volna még minimum egy élet, nekem meg a 4 hónapos bébivel csak egy fél volt. Úgyhogy egy hajnalig tartó munkanap után módosítottam az eredeti terveket. 

A színes pálcikák a nagyobb darabokkal páhuzamosan ámdebár váltakozó mennyiségben elcsúsztatva kerültek az egész lapok közé. Ez sem volt teljesen triviális feladat. Ennek is kellett egy nap, hogy a fugatávokat is figyelembe véve, ragasztás nélkül kirakjam, és még egy éjszaka, hogy immár csemparagasztóval alatta véglegesítsem. Hajnalra kifugáztam és beájultam az ágyba.   

Kommentek

Szólj hozzá!

Név vagy Nick:	*
E-mail:	*
Weboldal:

Hozzászólás szövege: *